Valami változott...

Tulajdonképpen szinte minden változott! Talán ez így is van jól, mert különben minden olyan unalmas lenne egy idő után, de a változás nemcsak az élet területein változott, hanem a zenei életben is, és mivel ez a blog a zenével foglakozik
érdemben, ezért ez a bejegyzés is erről fog szólni, nem a nagyvilági változásokkal, mert egyébként a világ is változik, sajnos rossz irányba, de a zenék viszont nagyon is ellenkező pályára tértek! Mit értek ez alatt?

Magamról sosem gondoltam volna még pár évvel ezelőtt, hogy az ISD-én (italodisco-spacesynth-dancefloor) kívül más műfajú zenéket is kedvelni fogok. Tévedtem, ezek szerint nem ismerem még önmagamat sem, nemhogy a világ problémáit épp ésszel fel tudjam fogni, pedig sokszor próbáltam választ keresni, hogy miért történik, ami történik? Valószínűleg, úgy fogom leélni az életem, hogy soha nem is értem meg, vagy pont akkor következik be a megvilágosodás. De... nem akarok teljesen elrugaszkodni a tudományosság elveibe.

Szóval olyan 2 évvel ezelőtt véletlenül hallottam a rádióban, az Airbase-Tangerine című számát, ami 10 perc körüli volt, és nekem még ez is rövidnek tűnt! Egyszerűen hihetetlennek találtam, hogy egy trance stílusú zene, ennyire magával ragadjon! Utána megszereztem az albumot és az iTunes alap vizuális "képernyővédőjével" játszva, szinte egymásra találtak, öröm volt nézni és hallgatni. A szám "összerakása" fenomenális, nincs benne unalmas rész, és végig gyönyörű hangok és dallamos másik világba repítő "álmodozós" zenét kapunk. Persze azóta szinte minden Airbase számot meghallgattam már, de nem róluk szól ez a cikk, csak azért írtam le, hogy végül is legyen egy támpont, ami ennek bejegyzésnek értelmet ad.

Szóval a Trance stílus, főleg a melody trance, amivel követni tudtam a zenei változást. Armin Van Buuren, Alex M.O.R.P.H, Andy Blueman, etc... csak, hogy pár nevet említsek, akik tudták már előbb, hogy a trance-nek is változásra van szüksége, és ez a változás nem más, mint a dallamos VOKÁL "beillesztése" egy olyan stílusba, ahol előtte ez szinte elképzelhetlen volt. Most is trance zenét hallgatok, e cikk írása közben is, pontosan ATA-től a DELAY TIME című számot, ahol természetes, hogy van vokalista közreműködő, nevezetesen, ANNA BASEL. Szép, nagyon szép és magával ragadó zene, szinte minden porcikájában.

Ami főleg az italodisco és a spacesynth rajongóknak örömteli hír, hogy a vokál már a spacesynth-ben is jelen van, sőt egyre több már az olyan korong, ahol az album legalább a felét, dallamos vokálokkal ékesítve tárják elénk a szintetizátoros űrzenét! Régebbi bejegyzéseknél is látható, hogy több " space régi motoros" is, megfelelő énekest keres a szerzeményeihez. (pl: Retronic Voice- Marco Rochowski, Galaxy Hunter-Monika Nowak etc...). Maria új száma is figyelemre méltó, mert az italodisco keveredik némi spacesynth hangzással.
Maria Machado-Wet The Dreams /digimax extended remix version 320kbps/




Nagyon fülbemászó zenék látnak napvilágot mostanában spacesynth fronton. Hogy ennek tulajdonképpen mi köze van az italodisco-hoz, amikor annak eleve ez a lényege több évtizede már? Nos szerintem a lényege nagyon is egyszerű, ugyanis az italodisco "társadalom" még ki nem halt része észbe kapott, és féléve többen elkezdtek több slágergyanús számot gyártani, amire a kiéhezett és az italodisco korszak alatt felnőtt hallgatóság úgy csapott le, mint a több napja nem evett sas az egérre! Ezt látva erősen elkezdett az italodisco éledezni, amiről én az elején még azt hittem, hogy egy-két "botlás" csak, de nem, ez már kész felvirágozás, és mindez köszönhető maga a dallamos vokál beköszöntének, szinte több zenei fronton is.

Atyaég, sosem gondoltam volna, hogy Ken Laszlo, Eddy Huntington, Fancy, Close és a többi sztáregyüttesek, újból nagy lendülettel nekivágnak annak, ami bő 2 évtizede megszűnt, vagy csak elvétve volt néha egy-egy szám halható valakitől, de azok sem voltak már olyan diszkózenék, amilyet szerettünk volna hallani, hanem próbálták a 90-es évek stílusát felvenni, ezért inkább felejthető volt számomra sok, pl Fancy vagy akár Ken Laszlo szám is. De most más a helyzet, a mai technika színvonalával kapjuk az újabb és újabb italodisco zenéket, hogy szinte már a fejünket kapkodjuk és az állunkat keressük a padlón, mert annyira dallamosak, és olyan hangokat kevernek mellé, amilyet mindig is hallani szerettünk volna. A félreértések elkerülése végett, Ken Laszlo új száma, nem egy leporolt és 2009-ben újrahangszerelt zenéje, hanem vadiúj szerzemény! (Dancing Together)

Ez most a valóság! Leírni is nagyon jó, hát még hallgatni, főleg abban a hitben, hogy nem csak a régi sztárok ültek újra nyeregbe, hanem rengeteg új banda készít vadi új dallamos italodisco stílusú zenéket, főleg Lengyel és Orosz fronton az Olasz, Német, Holland, etc... "anyavállalat" mellett! Nem tudom, hogy ez meddig fog tartani, talán nem is akarom tudni, de hacsak negyed annyi ideig lesz placcon, mint anno az italodisco korszak, már az is csodálatos lenne, ennyi idő alatt rengeteg új zenével gyarapíthatjuk tárházunkat!

A retro visszatért, zenében biztos és ez köszönhető, hogy a producerek és zene és dalírók észrevették, hogy az emberek éneket akarnak hallani. Valami változott? IGEN! Mostanában nagyon jó zenét hallgatni, még akkor is, ha nekem erre pont nem nagyon volt időm és kedvem sem, de a tényeken ez mit sem változtat, mint ahogy az sem, hogy "sztárokkal" kialakított "e-mail kapcsolat" alapján, mindig tudok valami újat prezentálni. Már csak a Magyar származású Vyck Vyo válaszára várok, hogy ő nő vagy férfi, majd leírja, de egy biztos neme nem változtat azon a tényen, hogy a Thomas Anders-t szinte megszégyenítő hangjával és dallamos diszkózenéivel, felsorakozzon a nagyok közé, de szerintem már rég ott van.